Zircen, az Országos Széchényi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtárában találjuk ma a 68 centiméter átmérőjű glóbuszpárt, amelyet a Blaeu-család készített és amely korábban az arisztokrata Nádasdy-család tulajdonát képezte. Sajnos, az idő vasfoga nyomot hagyott a glóbuszokon: ezért nem is olyan rég mindkettőt restaurálálták. A földgömb helyreállításáról információ hiányában, nem tudunk sokat. Ezzel szemben az éggömb restaurálásának folyamata részleteiben is ismert, hála Tóth Zsuzsannának, aki az Országos Széchényi Könyvtárban restaurátorként dolgozik, készséggel segítette munkánkat képekkel, leírásokkal egyaránt. Az éggömb helyreállítása 1989-ben kezdődött. Kezdetben a hatalmas lyukakat tömték be egy speciális anyaggal, a bolognai krétával, mivel a gipsz kihullott a résekből. Később következett a tartalom újrarajzolása és festése korabeli források alapján. Végül a hiányos naptárkeretet pótolták ki.

A korabeli térképek, földgömböket időről időre restaurálni, karbantartani kell, erre hol akad anyagi keret, hol nem, így elpusztulhatnak a történelmi emlékek. A számítástechnika fejlődése mára lehetővé tette, hogy a korabeli állapotukban őrizzük meg a glóbuszokat. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén készített Virtuális Glóbuszok Múzeuma című honlap célja, hogy a magyar, vagy hazánkban található idegen nyelvű glóbuszokat mutassunk be a nagyközönség számára. Ennek a múzeumnak talán két legnevesebb darabja a németalföldi térképgyáros Blaeu-család által készített gömbpár. Ahhoz, hogy megőrizzük a gömböket eredeit állapotukban, digitális fotósorozatot kellett készíteni a felszínükről.
A két fő kritérium:

• a kamera optikai tengelye a gömb középpontját döfje
• azt a terültet a fotóról, amit a későbbiekben szeretnénk kinyerni, csillogásmentesen kell látnunk.

Így több száz fotó elkészítése és georeferálása után jött létre a glóbuszok "kiterített" térképe. Ezt a térképet használtuk fel a továbbiakban, hogy elkészítsük a virtuális glóbuszokat.
A VRML háromdimenziós modellező nyelv segítségével létrehoztunk egy gömbmodellt, majd megadtuk, hogy a térkép hogy kerüljön fel a felszínére. A következő kép ezt illusztrálja.

Az újabb fejlesztések után most már nemcsak magát a gömböt láthatjuk, hanem az állvánnyt és a naptárkeretet is.

A következőkben magukat a glóbusztérképeket vizsgáltuk.

Mindkét glóbuszt eredetileg rézlemezről nyomták, majd kézzel festették ki, ezen kívül a tehetősebb megrendelők különböző "extrákat" is kérhettek, mint például az aranyozott csillagok, vagy az egyéb díszes illusztrációk.

Az éggömb az 1640. évi égi geometriált örökíti meg.A korábbi kiadásokhoz képest 300 új csillaggal egészítették ki, így összesen 1250 csillag látható a térképen, 64 csillagképbe rendezve. Ahogy ebben az időszakban, nem csak pusztán a csillagokat mutatja be, hanem díszes rajzokkal is illusztrálja az egyes csillagképeket. Kiváncsiak voltunk, vajon mennyire voltak pontosak a korai mérések. Ezért összevetettük egy kétszáz évvel későbbi, majd egy modern csillagtérképpel is. Az eredmény azt mutatja, hogy már abban az időben is igen pontosak voltak a mérések, nem csoda, hiszen a tengeren való tájékozódáshoz elengedhetetlen volt a pontos észlelés. A következő ábrán láthatjuk a Nagy Medve csillagkép egy részletét, a Nagy Göncölt, és ennek helyzetét a különböző csillagtérképeken. A sárga vonal mutatja, a Blaeu-féle éggömbön való elhelyezkedését, a narancs-színű vonal az 1840-ben kiadott Nagy Károly-féle éggömbön való, helyzetet mutatja, végül a zöld pedig a mai helyzetét. Egyébként a Nagy Károly ábrázolása megelőzte saját korát, míg mások követték a hagyományt a díszes rajzokkal, addig Nagy Károly az égi geometria minél pontosabb ábrázolására törekedett, elhagyta az illusztrációkat, a csillagképeket pedig elhatárolta egymástól.

• a korabeli mérések és mérőműszerek és az ábrázolás pontatlansága,
• a csillagok relatív helyzete megváltozott az elmúlt közel 400 évben,
• apró torzulások és pontatlanságok a digitális feldolgozás során.

A földgömb 1645-ben keletkezett. Az előzőekhez hasonlóan végeztük el a glóbusz fotózását és a fényképek feldolgozását, melynek eredményeként létrejött földgömbtérképet további vizsgálatoknak vetettük alá.
A legegyszerűbb lehetőség a térkép betöltése a Google Earth programba és partvonal vizsgálata. Láthatjuk, hogy a Föld egyes területeinek akár 10 fokos eltérések is jelentkezhetnek a hosszúságok irányában, ezzel szemben a szélességeknél nem tapasztalható ugyanez. Ezt az okozza, hogy míg a Nap állásából lehetett következtetni a földrajzi szélességre, de a földrajzi hosszúságra már nem, ehhez már igen pontos órák kellenek, amellyel ekkor még nem rendelkeztek. Ezért a jól ismert nyugat-európai partvidéktől távolodva egyre nagyobb eltérések jelentkeznek.
Sajnos a Google Earth nem ad lehetőséget a vízrajzi elemek, és a domborzat tanulmányozására, ezért ez más módon vizsgáltuk.Az eredmény hasonló az előbbiekkel. A domborzatot, az eredetihez hasonlóan különböző méretű és alakú hegy piktogramokkal jelenítettük meg, vagyis kupacos domborzatábrázolást használtuk.

Nagy Károly nemcsak éggömböt, hanem földgömböt is készített az 1840-es években. Mivel ennek pontossága, és információ-gazdagsága jó, ezért összehasonlítottuk Afrika példáján a Blaeu-földgömbbel. Nagy Károly nem ábrázolta azokat a vízrajzi elemeket, amelyeket nem ismert, másrészt a két térkép léptéke is eltérő, a Blaeu glóbusz átmérője kétszerese az előbb említettnek. A németalföldi szerzőknek a legújabb földrajzi felfedezések pontos ábrázolása mellett figyelembe kellett vennie tehetős vevőik kéréseit is, ezért a térképet díszítő elemek nemcsak a felfedezéseket mutatják be, hanem az ismeretlen vidékek állatvilágát is pl. strucc és teve rajzokat Afrikában, szigetek őslakóit, néhol rövid szöveges magyarázatokat is elhelyeztek. A ismeretlen vidékeket is ki kellett tölteni rajzzal. Erre az illusztrációk mellett indokulatlanul vastag folyók is utalnak. Sokszor csak feltételezte a vízfolyások futásirányát, amelyekre az utazók leírásaiból következtetett. Jó példa erre Dél-Amerika és Afrika, hiszen ezekre a területekre esik legelőször az olvasó pillantása. Európa esetén helyenként viszont olyan sűrű a tartalom, hogy az olvashatóság határát súrolja. Nagy Károly ezzel szemben a bizonytalan elemek ábrázolásáról lemondott, így olvashatóbb, pontosabb ábrázolást készített, ezért is látjuk ritkábbnak a tartalmat.
A fekete és kék elemek a Blaeu-glóbuszt mutatják, míg a sárga, Nagy Károly gömbjét.

• Tóth Zsuzsanna: In: Scripta manent: Egy 1630-ban készült Blaeu-éggömb restaurálása. Budapest, 1998
• Restás-Göndör Andrienn:Régi csillagtérképek pontossági analízise. ELTE, Szakdolgozat, 2010.
• Hargitai Henrik: Modern csillagtérkép.
• Gede M. & Márton M. & Plihál K.: A Blaeu-glóbuszpár és más föld- és éggömbök 3D-s előállítása. A „Virtuális Glóbuszok Múzeuma” első darabjai. A Földgömb, 2008/4. Budapest